Sziasztok drágák!
Wow, körülbelül ez a százharmincnegyedik alkalom, hogy belekezdek ebbe a mondatba, és még mindig nem vagyok teljesen biztos benne, hogy végül hova is vezet majd ez a bejegyzés. Pár hónapja - mert sajnos irtó ciki, mióta halogatom már a cikk megírását - még olyan egyszerűnek tűnt azt mondani, hogy persze, mesélek. Aztán időközben rájöttem, hogy ez korántsem megy olyan könnyen. Egyrészt nagyon rossz passzban voltam az elmúlt fél évben, úgy nagyjából februártól szeptemberig nem igazán ismertem magamra. Magam se tudtam megfelelően értékelni és feldolgozni az eseményeket, így nem gondolom, hogy okos dolog lett volna megosztani őket. Másrészről ezeket a személyes érzéseket elmesélni elég veszélyes. Nem szerettem volna, illetve szeretnék megbántani velük senkit, hiszen mindez az én szubjektív valóságom csupán, s elképzelhetőnek tartom, hogy más szemszögből teljesen másként lehet megélni ugyanezeket a dolgokat. Mindenesetre megpróbálom összefoglalni a nyarat, s röviden elmesélni, hogyan is jutottunk vissza Pestről Debrecenbe pár hónap leforgása alatt.
Hey Dolls,
Wow, I’m starting this sentence for the 134th time and still don’t know where this post will go. A few months ago – when I started to think about writing it down – it seemed so easy to say that of course, I will tell you the whole story. Time goes and I realized that it isn’t easy at all. First of all I was in a very bad mood in the last half year, from February to September I didn’t even know who I was. I couldn’t judge and understand everything that happened and I think it wouldn’t be clever to tell everybody about it. On the other hand talking about personal feelings is very dangerous. I didn’t and I don’t want to hurt anyone, this is just my subjective reality and from a different point of view it may seem a lot different. Anyway I try to cover up summer and tell you how we got back from Budapest to Debrecen in a few months.
BUDAPEST
- LIVING IN THE CAPITAL -
Bár nekem mindig is Hajdú-Bihar lesz a nagybetűs OTTHON, s nagyon boldog vagyok, hogy hazatértem, vitathatatlan, hogy Budapesten rengeten gyönyörű hely van. Az egyik legcsodásabb egész biztosan a Vintage Garden étterem, tényleg igazi meseország, és elképesztően fincsi a kaja is, mindenképpen látogassátok meg, ha a fővárosban jártok.
Although my capitalized HOME will always be Hajdú-Bihar county, and I’m very happy that we returned, it’s indisputable that there are many beautiful places in Budapest. One of the most amazing places must be the restaurant called Vintage Garden, a wonderland with delicious food, don’t miss if you are visiting the city.
Nagyjából ott fejeztük be május végén, hogy nem igazán sikerült munkát találunk itt, Kelet - Magyarországon, miközben Berti kapott egy szuper lehetőséget a fővárosban, így végül hosszas huzvona után úgy határoztunk, felköltözünk Pestre. Akkor se titkoltam, hogy alapvetően nem örültem a döntésnek, nagyon nehezen hagytam itt az otthonomat, a családomat, de akkor és ott sajnos úgy tűnt, nincs más választás. Később azért lelkesebb lettem, hiszen júniustól mindketten egy helyen dolgozhattunk, kötetlen munkaidőben, a divatiparban, alapvetően jó fizetésért. Ráadásul albérletet is sikerült találnunk, bár az itthoni lakbér kétszereséért, de egy szép, tágas lakást béreltünk ki. Olyannyira új volt, hogy előttünk nem is lakták, sőt, a társasház másik fele éppen akkor épült (ezen a ponton szeretném elmondani, hogy korántsem ragaszkodtunk a vadi új környezethez, mindössze még így is kedvezőbb áron tudtuk kivenni, mint bármelyik belvárosi, nem kifejezetten jó állapotú lakást). Úgy tűnt, a diplomaszerzés utáni nehezebb, sikertelen álláskereséssel töltött pár hónap lezárul, s végre alakul valami szuper, még ha nem is ott, ahol eredetileg elképzeltük.
Nem így lett. A lakásról, amit kivettünk sajnos hamar kiderült, hogy rossz választás volt. Ma már például tudom, hogy ha új otthont keresgélsz, mindig alaposan vizsgáld meg, elég fényes-e. Mi egy szomorú, sötét, esős napon néztük meg először, így fel se tűnt, hogy július közepén, délben is csak lámpafénynél lehet otthon dolgozni, ugyanis az erkélytől pár méterre felhúzott másik társasház és előttünk lévő fák, illetve betonoszlopok egyáltalán nem engedték be a napsugarakat. Ez önmagában bagatel problémának tűnhet, de aki lakott már nagyon sötét helyen, biztosan tudja, mennyire demotiváló tud lenni a fény hiánya. Másrészről, ahogy említettem, a társasház fele még építés alatt állt (hivatalosan még a mai napon se adták át az épületet, amelynek természetesen minden kész lakását el- vagy kiadták már akkor is - business is business), így minden reggel a fúrók, vésők és flexek ordító zajára ébredtünk, s ha esetleg otthoni munkánk lett volna, ezek mellett dolgoztunk. Roppant irritáló dolog napról napra folyamatosan zajban, óriási porban és sötétben élni, így alakult, hogy nem is tudtunk otthonként tekinteni arra a helyre később se, s amikor csak tehettük, jöttünk haza. Mindezek mellett a lakbér és kapcsolódó költségei majdnem megközelítették egyikünk teljes fizetését.
I think we’ve finished the story in May when we didn’t find jobs we’d like here in Eastern-Hungary. Berti got a great opportunity in Budapest, and after a long fight we moved to the capital. I never was happy about this move, it was very hard to leave my family and friends behind, but it seemed like there aren’t any other opportunities. Later I got happier a little bit when we could work together in the same place with flexible worktime, in the fashion industry, for a quite good salary. We also found a new flat which was quite expensive but very large and beautiful, and brand new, no one ever lived there before us, and another part of the building was still under construction. It seemed that the hardest part was over and something great was forming, although in a different place, than we thought it would.
It wasn’t. The flat we rented turned out to be a bad choice. Today I know that if you look for a new home, you must be sure that it is bright enough. When we first saw ours, it was a sad rainy day, so we didn’t realize that the flat was the same dark on a sunny summer day too, because the next house and the trees in the street didn’t let any sunshine in. First it could sound like nothing serious but who have ever lived in a dark place knows how bad it could be for the mood. And as I said the other half was still under construction (the building is still not available to live in officially – business is business), so we waked up every morning to the sound of drilling machines and grinding machines, and if we had to work at home, we did it with all the noise of the site. It’s terrible to live day by day in noise, dark and dust, this is why we never looked at this place as our hoe, and we came back “home” as soon as we could. In addition the all the costs of the flat were as much as the whole salary of one of us.
Nyaralásom képekben, haha. Tulajdonképpen kicsit szomorú, de valóban nagyjából ennyivel összefoglalható, ugyanis egy - két fagyizáson és egy Tisza - parti hosszúhétvégén túl sajnos más nem jutott idén. Mindenesetre késő esténként az erkélyen hallgatva a Sziget fesztivál őrült hangulatát megfogadtuk, hogy jövőre újra kint leszünk, szokás szerint egy hetet, sátorral. Alig várom!
My summer holiday in pictures, haha. It’s a little sad, but really that’s it because besides one or two ice creams and a party weekend next to the Tisza I didn’t do anything. Sitting on the balcony late nights listening to the sounds of Sziget Fesztival we promised that next year we will go there for a week with tent. I can’t wait!
A munka először nagyon izgalmasnak tűnt, s tulajdonképpen így visszagondolva voltak érdekes és tanulságos projektek, melyeket élveztem vagy éppen büszke voltam a végeredményre. Ugyanakkor összességében nagyon nehéz és fárasztó volt az elmúlt pár hónap. Hamar rájöttünk, hogy a kötetlen munkaidő korántsem annyira szuper, mint ahogy hangzik. Valójában ugyanis nem jelent mást, mint folyamatos készenlétben állást. Nem igazán volt megszabva, hogy melyik nap mikor kell mennünk, általában csak reggel tudtuk meg, mi a napi feladat, és ezek is gyakran módosultak a nap folyamán. Ez így önmagában nem tűnik borzasztónak, de nagyon nehéz volt jól menedzselni az életünket. Nem tudtam például, meddig alhatok reggel, mikorra szervezhetek privát programokat, mikor jutok haza. Tulajdonképpem mindig csak utólag tudtam megmondani, mikor értem volna rá. S bár valóban akadtak szabad óráink napközben, mivel bármikor jöhetett egy újabb feladat, nagyrészt nem kezdtünk bele semmibe, így esett, hogy nagyjából három, három és fél hónapig semmi olyat nem csináltunk, ami kikapcsolt vagy szórakoztatott volna. Egyszerűen nem tudtuk megélni a pillanatokat, mert mindig arra "vártunk", mikor kell indulni.
Emellett azért nagyon sokat dolgoztunk, ráadásul most azt gondolom, rögtön olyan pozícióban (esetemben hivatalosan egy kisvállalkozás egyetlen marketingeseként), amelyre nyilvánvaló módon nem voltunk felkészülve. Én legalábbis biztosan nem. Épp, hogy csak kiléptem az egyetemről, - s ja, valóban pár éve szép képeket posztolunk, meg autodidakta módon megtanultam használni a közösségi médiát, - de azért profi marketingesnek nem hívnám magam. Egyszerűen nem volt kvázi semmilyen munkatapasztalatom, nem vettem részt éles marketingakciókban, világéletemben pocsék sales-es voltam, és soha nem foglalkoztam visual merchandisinggal se. Emlékszem, az első nap első feladata az volt, hogy tervezzem meg és rendezzem át a cég kis ékszerstandjának kirakatát, s szerezzek be hozzá mindent. Borzalmasan nagy falatnak éreztem, hiszen kirakatrendezés önmagában is igényel némi rutint és sok - sok kreativitást, ráadásul mivel nincs térlátásom, elég rossz vagyok az ilyesmiben. Természetesen pocsék lett a végeredményt (hivatalosan 10 pontból 2-t kaptunk rá - általában pontozásos teljesítményértékelés zajlott ugyanis), és elmondhatatlanul szégyelltem magam érte, borzasztóan szerettem volna valami szebbet, jobbat nyújtani, de hát nem ment. S valahogy ez napról napra megismétlődött. Mindig is maximalista típus voltam, az az ember, aki valamit vagy tökéletesen csinál, vagy sehogy. Emlékszem, gimiben a magyar tanárom egy rossz felelet után mindig megkérdezte, hogy egyest kérsz vagy hármast. Mert szerinte az előbbi jobb jegy, ugyanis azt jelzi, hogy nem készültél semmit, tehát nem volt időd vagy hanyag voltál, míg az utóbbi azt, hogy készülgettél, de nem alaposan, tehát felületes vagy éppen buta vagy. Mindig egyest kértem, ha nem ment az ötös. Ez persze elég vacak attitűd, de valahogy ilyen végletesre sikeredtem. Emiatt azonban nem tudtam megemészteni, hogy sorra rosszul teljesítek, nagyon sokszor egy aprócska kis pontnak éreztem magam, kevésnek és tehetségtelennek, és alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Így utólag látom, hogy valószínűleg ha fokozatosan haladunk, van valaki, aki megtanítja, mit hogyan kell, és érnek sikerélmények, talán ma is szívesen csinálnám. Ám sajnos a mély vízben azonnal megfulladtam, nincs mit tenni.
Ezt elismerni azonban korántsem könnyű. Látszólag olyan egyszerű a képlet: nem jött össze, nem sikerült, hát változtassunk. De azért önmagunknak, majd a külvilágnak is beismerni, hogy kevésnek bizonyultunk, megterhelő tud lenni. Engem legalábbis megviselt. Nagyon sokat emésztettem magam, befelé fordultam, rengeteget panaszkodtam, szégyen nem szégyen, sokat sírtam és valószínűleg az agyára mentem mindenkinek. Borzasztóan hiányoztak a szeretteim, a családom és a barátok, akiktől óhatatlanul is eltávolodtam a minimális szabadidő és nagyobb távolság miatt. Negatív lettem, és tényleg rengeteg türelem kellett hozzám, ezt nem vitatom, ám egy kis idő elteltével azt vettem észre, akik korábban gyakran érdeklődtek, már nem kérdezik meg, mi újság. Meglepően kevés ember maradt, akire végig őszintén számíthattam, érdekes dolog ez azért, elcsépelt klisé, de tényleg bajban mutatkozik meg, ki is az igazi.
Aztán valahogy jött egy pont, amikor azt mondtam, hogy ez így nem mehet tovább. Itt vagyunk három hónapja, egész nyáron nem voltunk szinte sehol, nincs időm magamra, ha lenne, nincs kedvem semmihez, nem szeretek ott élni, ahol vagyok, nem érzem, hogy megfelelnék a munkában, és ami a legrosszabb, egy állandóan kesergő, savanyú ember lettem. Ebből ki kell jönni, teljesen mindegy, mi az ára. Úgyhogy elkezdtem azon dolgozni, hogy hogyan jöhetnénk vissza oda, ahol szeretek lenni. Nyilván ebből kimászni sokrétű feladat, és rögtön mindent, minden ponton stabilizálni majdnem lehetetlen. De azt éreztem, hogy valahol kell indulni. Emlékszem, több olyan névtelen, nem éppen kedves hozzászólás is jött az utóbbi időben, hogy milyen felelőtlen dolog ez. A pénz valóban nagy úr, és nyilván mint mindannyian, én is abból élek. Így nem volt kérdés, hogy szükségem van egy stabil keresetre, hiszen én se terveztem Anyukám nyakára hazatoppanni, azt hiszem, ez nyilvánvaló. Ugyanakkor azt gondolom, korántsem a pénz a legfontosabb. Szerintem a pénz egy eszköz arra, hogy éljünk. De miközben eszeveszetten hajtjuk és gyűjtjük, érdemes azért odafigyelni arra is, hogy élünk-e egyáltalán. És a számomra fontos dolgok, az, hogy van elég időm, amit a családommal tölthetek, hogy van elég én-időm, és úgy egyáltalán, mosolyogva ébredek reggel, nekem jelenleg sokkal fontosabbak, mint hogy tíz, húsz vagy ötven ezer forinttal kevesebbet keresek.
Our job seemed very exciting first, and looking back I have to say there were some good projects which I liked or made me proud. Overall, however, the last few months were very hard to survive. Soon we realized that flexible worktime doesn’t mean what we thought. In fact, it doesn’t mean anything other than a continuous standby position. It does not really have a limit on the time that we have to work one day, we usually got the daily tasks in the morning, and they were often changed during the day. This doesn’t seem so horrible, but it was very difficult to manage our lives well. For example, I didn’t know how long I can sleep in the morning, when can I organize private programs, when I get home. I could always tell only later, when I had free time. And although there were periods available during the day, we did not do anything for about three, three and a half months, which could turn me off or entertain, because we always waited for the next task. We just could not live the moments.
In addition, we worked a lot, and now I think immediately in a position (in my case as the only marketing manager of a small business), which we were obviously not prepared for. At least I certainly wasn’t. Just stepped out of college - and yeah, we’ve posted really nice pictures for a few years, and self-taught I learned to use social media - but I shouldn’t call myself a professional marketing expert. I didn’t have any work experience, I did not participate in real marketing actions, all my life I've been a lousy salesperson and I never dealt with visual merchandising. I remember the first day, the first task was when I had to design and organize the window of the company's small jewelry store and I had to buy everything needed. I thought it was enormous problem to solve because organizing a show-window needs some routine and creativity, and I don’t have space vision, I am very bad in this. Of course the result was terrible (officially I received 2 points out of 10 for that, this was our performance evaluation), and I felt very bad for that, I wanted to create something beautiful, something good, but I couldn’t. And somehow this repeated day by day. I was always a maximalist, who does something perfect or doesn’t do anything. I remember in school my Hungarian teacher always asked if I wanted a 3 or a 1. Because as she saw, 1 is better, it means you didn’t learn, but 3 means that you learned, but don’t understand or can’t learn it (In Hungary 1 is the worst and 5 is the best grade). I always wanted 1, if I couldn’t do 5. It’s a bad attitude but somehow I’m like this. This led to the feeling that I am bad and sometimes I felt like a little spot, little and talentless, and I couldn’t wait the day to end. Now I see if we go step by step, someone helps us and teaches how things should be done, there are successful moments. Unluckily I have drowned immediately after thrown in the deep.
Admitting this is not easy. It seems so simple: it didn’t work, let’s change. But admitting it to ourselves and the world that we failed, is not easy. It was hard for me. I turned inside, I was sad, I complained, I cried a lot and I was annoying. I missed my loved ones, my family and friends, who I left because of that few free time I had and the huge distance. I turned negative and everyone around me needed a large amount of patience, I know, but after some time I noticed that those who asked before, don’t ask anymore how it was going. Honestly, it's a boring cliche I know, but I've learned that real friends always show their love in times of trouble, not in happiness. And when it was about me, the sad truth is only a few of my beloved ones stayed by my side.
Then there was a point when I said that can’t go on anymore. We are here since three months, we didn’t go anywhere the whole summer, I don’t have time for myself, I don’t have mood for anything, I don’t like to live where I live, I don’t feel like I was good at my job, and which is the worst, I became a lamenting sad person. I must end this, whatever it may cost. So I started to work on coming back where I like to live. This is a complex task, there could be instable points, but I felt like I have to do something. I remember there were many unkind comments lately complaining how irresponsible step it was. Money is king and of course I need money as everyone else. So I needed a fix job because I didn’t want to live out of my mother’s wallet. But I thought money isn’t the most important. I think money is needed to live. But when we are going hard to collect as many as we can, we must be careful not to forget to live. And the things that are important to me, free time, time with my family, with myself, and that I wake up smiling in the mornings, are much more important than earning 10, 20 or 50 thousands more.
ÚJRA EGÉSZSÉGESEN
- BACK TO HEALTHY LIFE -
Sajnos a budapesti kalandot plusz 8 kilóval zártam, úgyhogy a korábbinál is sokkal fontosabb szerepet tölt most be az életemben az egészséges étkezés és rendszeres testmozgás.
Sadly I finished my Budapest experience with an extra 8 kgs, so it’s more important for me than ever to eat well and exercise regularly.
Az időhiány és állandó lehangoltság sajnos nem volt jó hatással az életmódunkra se. Az első hónap emlékszem elég durvára sikerült, már sötétedett, amikor hazaestünk Újpestre, bekapkodtunk egy kis Thermo Drine-t, hogy jobban bírjuk, és már szaladtunk is az edzőterembe. Minden áldott nap 6 kilómétert futottam, majd egy órát súlyzóztam. Tulajdonképpen egész nap arra vártam, hogy jöjjön az esti mozgás, hiszen így a feszültség jó részét sikerült az edzőteremben hagyni. Majd zuhi, alvás és indult elölről a mókuskerék.
Egy hónap elteltével aztán kipurcantunk, és szép lassan elmaradoztak az edzések, majd már nem is vettünk újabb bérletet. Ahogy egyre vacakabb lett a hangulatom, elkezdtem az egészséges ételeket is hanyagolni, egyik kakaós csiga jött a másik után, majd lefojtottam egy kis nutellás fánkkal, biztos ami biztos. Volt egy időszak úgy kábé másfél hónap után, amikor arconcsapásként ért, hogy 7-8 kiló plusznál járok, ám egyszerűen nem voltam képes lejönni a cukorról, vagy rászánni magam, hogy eddzek. Majd a mentális "betegségnek" fizikai tünetei is jelentkeztek. Előbb egy fogfájással jöttem haza, melyből végül szájsebészeti műtét és varrás lett, meg persze több napos duzzadás, pár héttel később pedig allergiás reakcióim lettek, mai napig nem tudjuk, mitől, de egy darabig kitartott. Végül már szteroidot szedtem rá, mert muszáj voltam megjelenni, és nem volt túl bizalomgerjesztő foltokkal a testemen meetingekre járkálni a nyári hőségben.
Egyértelmű volt tehát, hogy ez az út lefelé vezet, és muszáj lesz helyrebillenni. Szerencsére mióta rendeződtek a dolgok, újra sikerül maximálisan odafigyelnünk az egészségünkre. Célom lett leadni a felszedett kilókat, nagyon jó érzés újra mozogni, imádom a spinning órákat és nagyon szeretem a súlyzós edzéseket is, teljesen feltölt és kikapcsol. Újra felfedeztem magamnak a clean konyhát, hétvégenként új receptekkel kísérletezem és próbálok kreatív és finom ételeket alkotni liszt, cukor, tészta, péksütemény és csokoládé nélkül, egyelőre sikerrel. Ha van kedvetek, szívesen készítek ilyen bejegyzéseket is, ugyanis nekem is nagyon jól jött ám a motiváció. Tudom sajnos, saját bőrömön is tapasztalom, milyen könnyen felcsúszik pár kiló, milyen egyszerű elhagyni magunkat, és milyen súlyos következményekkel jár egészségügyi szempontból is, ha nem figyelünk oda. Azt is tudom, hogy munka mellett sokkal, de sokkal nehezebb, mint mondjuk egyetemistaként volt, de azért egy normális napirenddel és munkaidővel nem lehetetlen. A spinning órákon tekerő nők többsége 30, sőt esetenként 40 felett van már, dolgozó nő és anya egyszerre, családjuk van és háztartást vezetnek és hetente kétszer egy - egy órára mégis eljönnek. Elmondhatatlanul fontos, hogy vigyázzunk az egészségünkre, hogy igenis figyeljünk magunkra és fordítsunk elég időt a testünk és lelkünk feltöltésére. Nem csak huszonévesen. Soha, de soha nem késő elkezdeni, vagy újra belevágni.
The lack of time and the constant bad mood wasn’t good for our lifestyle. The first moth was hard, it was dark when we arrived home, and we got some Thermo Drine and ran to the gym. I ran 6 kms every day and spent one hour more with weights. I waited all day for the gym at the end of the day, so I left most of my inner tension at the gym. After that shower, and sleep. The next day everything started from the beginning.
After one month we were exhausted, and regularly missed the gym. As my mood turned worse and worse, I left healthy food, one cake led to another, following with a Nutella donut, just why not. There was a period when I realized and was shocked that I got 7-8 kgs on, but I just couldn’t go off sugar, or go to the gym. This mental illness showed up on my body, first my teeth hurt, then I had allergic reactions, we don’t know why, but I had to take steroids, because I had to go to meetings and it wasn’t nice to go around in the summer heat with huge stains on my face.
It was clear that the road goes downwards, we must turn back. Luckily as things got better, we can concentrate on healthy living again. My goal is to lose the unnecessary weight, and it feels really good to exercise again. I love spinning lessons and lifting weights, it charges me and turns me off. I discovered again clean cuisine, weekends I try new recipes and try to create creative meals without sugar, flour, pasta and chocolate. If you are curious, I will make some posts too, because I know how motivation works. I know how easy the extra weight gains, how easy it is to leave ourselves and how bad it is for our health when we don’t pay attention. I also know it is much harder when someone have to work, but it’s not impossible with a right timing. On the spinning lesson I go to, most of the women are above 30 or sometimes above 40, they are moms and they have to work at the workplace and home, yet they come twice a week. It can’t be said enough how important it is to pay attention to ourselves, and take time charging our body and soul. And not only when we are 20. It’s never too late to start or restart.
HAJÁPOLÁS ÚJRAGONDOLVA
- NEW HAIR CARE RUTINS -
Ahogy az allergia kapcsán is említettem, nem csak a mozgás és táplálkozás terén akadtak problémáim, valahogy sokkal kevésbé foglalkoztam magammal külsőleg is. A hajmosás egy funkcionális feladattá vált, és gyakran elmaradtak a hajvégápolók és hővédő spray-k. Elég ciki ezt mondani, de sajnos a tény az, hogy a testápolók többsége szinte alig került a kezembe, szemceruzát csak ünnepnapokon használtam, és általában lófarokba fogott haj jelentette a napi frizurát. Márpedig ezek tényleg csak percek, s szégyellem, de inkább a lustaság és érdektelenség, mint az időhiány következményei voltak.
Akárhogyan is, hamar megmutatkozott, hogy nem igazán teszek jót magammal, a hajam és a bőröm is elég vacak állapotba került, és hamar beláttam, hogy sürgősen ápolásra van szükség. Kezdésnek levágattam belőle jópár centit, majd beszereztem néhány ápoló terméket. Nem akartam összevásárolni mindent, így sokat olvasgattam, mit éri meg megvenni, mi az, ami tényleg hatásos. Nekem sampon és balzsam tekintetében évek óta a L'oreal Elséve tükörfény termékei a kedvenceim. Emellett újravásároltam régi nagy favoritomat, a Lisap hővédő hajvasaló folyadékát, valamint a ricinusolaj - pakolások mellett a hajvégeimre most argánolajat is használok. Tudom ám jól, hogy sok vasalás és göndörítés se használ sajnos, viszont szimpla szárítás után elég keszekusza a végeredmény, így kitaláltam, hogy veszek egy hajformázót, remélve, hogy ha ezzel szárítom meg mosás után a hajamat, nem kell további kétszázfokos eszközöket használnom majd.
As I have mentioned according to the allergy, I had problems not only with fitness and diet, somehow I forgot about my appearance. Washing my hair turned into a functional task, and I usually missed conditioners. It’s embarrassing but I hardly used lotions, eye pencils only on holidays, ad my hair was usually in pony tail. But these should be just minutes, it was laziness and disinterest.
It turned out quickly that I don’t do any good for myself, my hair and skin broke, and I quickly admitted that my hair and skin need the change I do too. First I had to let it cut, than I purchased some conditioners. I didn’t want to buy a lot of different things so I looked up which would really work. My favorites are L’oreal Elséve Mirror Shine items since years and I also bought my favorite Lisap heat protector lotion, and of course I used my castor oil mask with argan oil. I know that all the ironing and curling doesn’t care the hair, but after a simple drying my hair is a mess, so I thought I would buy a hair styler hoping that I wouldn’t need anything else if I make my hair with that after washing it.
1 - Rowenta Elite Keratin Shine Hot Air Brush hajformázó, 2 - Impress pulcsi, Rowenta hajformázó két további fejjel, Prada Candy Florale parfüm (itt), Zara nyaklánc, L'oreal Collection Privée rúzs, Michael Kors óra, 3 - Aliexpress nyaklánc (itt) Impress és Choies pulcsik
1 - Rowenta Elite Keratin Shine Hot Air Brush hairstyler, 2 - Impress sweater, Rowenta hairstyler with 2 more heads, Prada Candy Florale perfume (here), Zara necklace, L'oreal Collection Privée lipstick, Michael Kors watch, 3 - Aliexpress necklace (here) Impress and Choies sweaters
Végül a Rowenta Elite Keratin Shine Hot Air Brush nevű hajformázójára esett a választásom. Egy szuper egyszerűen használható eszközről van szó, mellyel szárítás közben formázhatjuk hajunkat. Igazából ötvözi a beszárításhoz használt kefét és a hajszárítót, így elég csak a kefére helyezni a hajunkat, a hajtöveknél kicsit megemelni, majd egyenesen lefelé húzva megszárítani a kiválasztott tincset. Én korábban ilyen hajformázót még soha nem használtam, de most nagyon örülök, hogy kipróbáltam, nagyon megszerettem. Természetesen annyira szögegyenes nem lesz a végeredmény, mintha vasalót használnék, de azért egyenletesen és szépen ki tudom vele húzni a hajamat, a hajtöveken pedig nagyon sokat emel ez a kis készülék, egyáltalán nem lesz lapos a végeredmény így. Ráadásul a képen is látható 38 mm-es keratin & shine kefe mellett további 4 fej is tartozik a hajformázó szetthez:
egy behúzható sörtéjú kefe,
egy sima fúvócső, mellyel klasszikus hajszárítót kapunk,
egy kvázi hajtőemelő, valamint
egy sima fésű.
Én rendszeresen a nagyobb kefét, valamint a fésűt használom, s szárítás után többnyire copfba fogom vagy kontyba tekerem a hajamat - egyelőre így próbálom óvni amikor csak lehet, és szerintem egész sokat javult az utóbbi pár hétben. Egyébként nem csak vizes hajon működik, szárazzal is nyugodtan használható, úgyhogy bátran ajánlom Nektek ezt a módszert, ha kicsit pihentetni szeretnétek a hajatokat.
Finally I chose Rowenta Elite Keratin Shine Hot Air Brush. This is a fantastic thing which lets us dry our hair while styling it. It’s a dryer and a brush in one. It’s enough to put our hair on the brush, slowly brush it out. I never used such a styler before, but now I’m glad I’ve found it, I love it. The result won’t be the straightest ever, but I can use t very simply and it lifts the hair. The 38mm keratin & shine brush which you can see on the picture is only one of five different brushes:
Keratin & shine
One with retractable bristles
One simple tube that makes it a simple hair dryer
One volumizer
One comb
I usually use the large brush and the comb, and after drying it I make a tail or a bum. I try to shield it as I can, I think it is much healthier in the last few weeks. By the way it works not only on wet hair but dry, so I think it worth it to try.
ÚJ KEDVENCEK
- NEW LOVIES -
1 - Gap és Choies (itt) pulcsik, Aliexpress (itt), Zara és Bijou Brigitte nyakláncok, 3 - Outfit (részletek itt), 4 - Lancome La Vie Est Belle parfüm
1 - Gap and Choies (here) sweaters, Aliexpress (here), Zara and Bijou Brigitte necklaces, 3 - Outfit (details here), 4 - Lancome La Vie Est Belle perfume
Végül hoztam Nektek néhány új kedvencet. Elég nehéz fél év favoritjait néhány sorban felsorolni és jellemezni, bár ha visszagondolok, a nyár folyamán túl sokat nem költöttem kozmetikumokra, ruhákra vagy éppen kiegészítőkre. Sőt. Valahogy úgy alakult, hogy nem volt időm egyből pótolni elfogyott parfümömet se, míg végül arra gondoltam, nem is a jól bevált nagy kedvencekből szerzek be egy újabb üvegcsével, hanem kipróbálok valami új illatot, hátha akad olyan, ami nagyon megtetszik. Elsétáltam hát a Douglasba, végigszaglásztam mindent, ami a kezem ügyébe akadt, míg végül beleszerettem a Valentino újdonságába, a Donnába. Iszonyatosan finom, nőies, mégis kellemesen édeskés illata van, egyszerűen fantasztikus szerintem, úgyhogy nem tudtam lemondani róla, hazaérve első dolgom volt megrendelni.
Természetesen azért még mindig megvannak a pótolhatatlan örök kedvenceim: élek - halok a Lancome La vie est belle-ért, mely az első igazi nagy illatszerelem volt az életemben, s most is tartok itthon egy picuri üveggel belőle. Másik két nagy kedvencem az Armani Sí-je és a Dior Miss Diorja, illetve mostmár a Valentino Donnája is felkerült az állandó favoritok listájára. Nektek vannak ilyen fix kedvenceitek, vagy szívesen próbáltok ki mindig újdonságokat?
A másik olyan újdonság, amit szeretnék kiemelni, ez a meseszép Pierre Lannier óra, amit szintén nemrég vásároltam. Ezer éve szerettem volna egy olyan karórát, melynek színes a számlapja, és bár a harsányabb kombinációk is tetszenek, mint a bordó - arany vagy türkiz - arany, elsősorban egy pasztell variációra vágytam. Amikor megpillantottam a Pierre Lannier púderrózsaszín számlapos, ezüst szíjas csodáját, azonnal beleszerettem és rövid gondolkozás után meg is rendeltem magamnak. Korábban egyébként nem ismertem a márkát, így jelen esetben abszolút az óra maga döntött, ám nagyon örülök, hogy nem hezitáltam, egyszerűen imádom. Azóta egyébként utánanéztem a termékeiknek, és rengeteg csodaszép kerámia óra is kapható nálunk, igazi időtálló, mégis divatos termékek. Kifejezetten sok fazon tetszik akár saját részre is, de Anyának is bejönnek a visszafogottabb, kisebb számlapos darabok. Gondoltam megemlítem, szerintem szuper karácsonyi meglepetésekre bukkanhattok Édesanyáknak.
Ti ismeritek a márkát? Egyáltalán, milyen órákat szerettek viselni? Vékonyabb vagy statementebb modelleket? Fém- vagy bőrszíjasokat?
Finally let there be some of my favorites. It’s not easy to list all favorites of half a year, although as I remember, I didn’t spend much on cosmetics, clothes or accessories this summer. Somehow I couldn’t even replace my empty perfumes, so finally I didn’t buy one of my favorites, but I tried a new fragrance. I went to Douglas, smelled every bottles, and finally I fell in love with Valentino’s new Donna. It’s delicious as nothing else, sweet, it’s fantastic, I couldn’t say no, as I got home, my first thing was to order it on the Internet.
Of course I have favorites that can’t be replaced: Lancome La vie est belle, my first fragrance-love, I have a small bottle always at home. Two others are Armani Sí and Dior Miss Dior, and of course now Valentino Donna. Do you have any favorites or do you prefer trying new fragrances?
Something new I’d like to show you is this beautiful Pierre Lannier watch, which I bought lately. I wanted a colorful watch for ages and although I like vivid colors like red-gold or turquoise-gold, I chose a pastel this time. As I first saw Pierre Lannier’s pink dial silver strap miracle I fell in love immediately and I ordered it as soon as I could. I used to know the brand, this time it’s absolutely the watch that made the decision, I am glad I didn’t hesitate, I just love it. Since then I checked their other products and found beautiful ceramic watches that stay classy through the times. There are lots of different types I like, but my mom also likes some of their beauties with smaller dials. I thought I would let you know how great Christmas presents they are.
Do you know the brand? What watches do you like to wear? Thinner or statement pieces? Do you prefer metal or leather strap?
1 - Pierre Lannier óra (itt), 2 - L'oreal Collection Privée rúzs, 3 - Valentino Donna parfüm, H&M karkötők, 4 - Prada Candy Florale parfüm (itt), Pierre Lannier óra (itt)
1 - Pierre Lannier watch (here), 2 - L'oreal Collection Privée lipstick, 3 - Valentino Donna perfume, H&M armbands, 4 - Prada Candy Florale perfume (here), Pierre Lannier watch (here)
Kicsit így a végére eltértünk a tárgytól, ah, olyan sok mondanivalóm lenne még így is. Természetesen a cikk csak dióhéjban foglalja össze az elmúlt időszakot. Mindenesetre a célom sokkal több annál, mint mesélni arról, mi minden történt Pesten. Nem én vagyok itt és most a sztori lényege, vagy az, hogy miket éltem meg rosszul. Sokkal inkább egyfajta tanulságként szeretném, ha szolgálna ez a történet Nektek és persze nekem is. Mert mind kerülünk olyan szituációkba, amikor nem szívesen ébredünk reggel, sokan éljük úgy egymás után a napokat, hogy csak az átvészelés a cél. Rengetegen megfeledkezünk róla, hogy megéljük a csodás pillanatokat, ott és akkor, amikor éppen történnek. Közben az idő nem áll ám meg, és amiről lemaradunk, utólag pótolni sokkal nehezebb. Természetesen nem vagyunk egyformák, ami nekem nehézség, másnak valószínűleg nem az, ami nekem fontos, elképzelhető, hogy másoknak sokadlagos dolog. Viszont szeretném, ha soha, a legsötétebb napokon se felednétek, hogy nem Ti vagytok az egyetlenek, és hogy sokaknak sikerült már kilábalni egy - egy nehéz időszakból. Nektek is menni fog! Kell hozzá akaraterő, nem egyszerű, jó, ha van segítség, de még ha bizonytalan is a jövőkép, ha valami pocsékul működik, az ellen tenni kell. Ha lassan is, de változtatni kell. Kérlek Benneteket, hogy ne hagyjátok, hogy beszippantsanak a szürke hétköznapok, figyeljetek magatokra, az egészségetekre, élvezzétek az élet apró momentumait és vigyázzatok a körülöttetek lévő barátokra, családtagokra is, s segítsétek őket, ha úgy érzitek, szükségük lehet rá.
Millió puszit küldök és ha bármiben tudok segíteni Nektek, írjatok bátran akár itt, akár privát üzenetben a Facebookon, igyekszem minél hamarabb válaszolni. ♡
Here at the end we changed the topic a little, oh, I have so much to say. Of course this article is just an overview of the last period. My goal is more than just tell you what happened in Budapest. It’s not about me or what I’ve been through. It must be some kind of edification for you and of course for me. We all can find ourselves in situations like mine, when we don’t wake up happily in the morning, and live days after days like we just survive. A lot of us forget to live the moments, there and then when they happen. Time won’t stop, and what we miss is hard to make up. Of course we’re not all the same, and what’s important to me, maybe isn’t for others. But I’d like to ask you, when it’s hard, don’t forget that you aren’t the only one who survived, you can make it too. You need will power, it’s not easy, you need help sometimes, but if the future is uncertain, you have to do something. You have to change. Please don’t let the gray days suck you in, take care of yourselves, your health, enjoy the moments of your lives, and take care your friends and family.
Millions of kisses to you from me, and if I can help you anything, send me a message here on in private as you wish. I will try to answer you as I can. ♡